Muhammad Yusuf. Yaxshi & Xurshid Davron. «Yaxshi» she’ri haqida

Ashampoo_Snap_2017.04.20_22h25m26s_001_.png    Куни-кеча Навоий-30 даги китоб дўконига кирган эдим. Дўкондаги китобларни кўздан кечирар эканман, Муҳаммад Юсуфнинг бир китобчасига кўзим тушди. Китоб сарлавҳасини ўқибоқ, шууримга «Муҳаммад тирик бўлганда китобига бундай ном қўймаган бўларди», деган фикр келди..

Хуршид ДАВРОН
«ЯХШИ» ШЕЪРИ  НЕГА МЕНГА БАҒИШЛАНГАН?
004

   Ушбу шеърнинг менга бағишланиш тарихини айтиб беришдан аввал, бир-икки оғиз гап айтгим келди.

  80-йилларнинг қайсидир йилида, ҳозир аниқ эсимда йўқ, Муҳаммад Юсуф бир мақоласида тахминан шундай ёзган эди: «Ҳарбий хизматдан қайтиб келган йилларим, бундоқ қарасам, шеърият майдонида Хуршид Даврону Мирза Кенжабек жавлон уришяпти. Мен ҳам «Улардан қаерим кам?» деб майдонга кирдим…»

Орадан йиллар ўтиб, суҳбатлашиб ўтирганимизда, гап орасида Муҳаммад бир пайтдаги мақоласини эслаб, «Ўша гапдан хафа бўлмаганмисиз?» — деб сўраб қолди. Ўшанда: «Муҳаммаджон, хафа бўладиган гап айтмагансиз, — дегандим, — Бу гапни завқ билан айтгансиз, ўша завқингиз ўлмасин. Қолаверса, бу майдонга мингта Хуршид Даврону мингта Муҳаммад Юсуф кирганда ҳам, сиғиб кетади».

Муҳаммаджон билан жудаям яқин эдик, десам, алдаган бўламан. Аниқ гап шуки, бир-биримизни ҳурмат қилардик. Муҳаммаджон бениҳоя самимий ва кўнгли очиқ инсон эди. «Ёшлар» телеканали бош директори бўлган йилларим у «Давр» муҳарририятида ишлай бошлаган катта қизини сўраб-суриштириб турарди. Бирор бир илтимос ёки ҳимоя мақсадида эмас, фарзандининг касб маҳорати нечоғли эканини суриштирарди. Очиқ айтишим керак, шоирнинг фарзанди ҳам отасига муносиб бўлишга жон-жаҳди билан интиларди.

51-2.jpgМуҳаммаджоннинг шеърлари халқимизнинг ардоқли мулкига айланди, унинг шеърлари асосида яратилган қўшиқлар то бугун ҳар бир ўзбек хонадонида янграб турибди. Унинг бевақт ўлими, «Ўлим ҳақ!» десак-да, ҳали-ҳануз юракларни изтиробга солади. Ҳар балони биладиган устоз Саид Аҳмад ёзган эди:»“Муҳаммад Юсуф тез оғизга тушди. Бирор шоир унингдек тез ном чиқармаган, номдор бўлмаган. Очиғини айтсам, Муҳаммадга кўз тегди. Аслини олганда асл шоирлар узоқ яшамайдилар. Аммо ортдан абадий яшайдиган мерос қолдириб кетадилар. У мана шундай ўлмас мерос қолдирди. Муҳаммад шеър муҳлисларининг юрагини ўртаб кетди.

Энди шоирнинг ўзи йўқ. Аммо Муҳаммад Юсуф деб аталмиш шеърияти бор. Бу шеърият асло завол билмайди”.

«Яхши» номли шеърнинг менга бағишланиш тарихига келсак, воқеа бундай бўлган: Кунлардан бир кун бир сабаб билан ўша пайтларда чиқадиган «Ватан» газетаси таҳририятига бориб қолган эдим. Ўша ерда Муҳаммад Юсуф билан учрашиб қолдим. У бир туркум шеърларини газетага олиб келган экан. Суҳбатлашиб ўтирдик. Кейин Муҳаммаджон тўсатдан: «Хуршид ака, «Лолақизғалдоқ» шеъримни биринчи бўлиб Эркин Аъзам билан сизга ўқиб берганман. Ўшанда кўзингиздан ёш оққанини кўрган эдим. Бу балалар (Иқбол Мирзо билан Набижон Боқий демоқчи) нима ёзсам, мақтаб-мақтаб, газетасига босаверади, сиз мана бу шеърларимни ўқиб кўринг, эълон қилишимга арзийдими-йўқми,» — деб қолди.

Муҳаммаджон ўзи ёзган шеърларнинг аниқ баҳосини билишини англасам-да, «Йўқ» демай шеърларни олиб ўқий бошладим. Ажойиб шеърлар эди. Муҳаммаджонга шеърларини қайтарар эканман: » Яхши» номли шеърингизнинг якунинини янаям кучайтириш мумкин экан» дедим. «Қани-қани,айтинг» — деди Муҳаммаджон. Ўшанда таклиф қилган таҳририм унга жуда маъқул келди. Ўша жойдаёқ шеърнинг якуний икки мисрасини ўзгартирди. «Энди бу шеърни сизга бағишламасам бўлмайди» — деди кейин. «Қўйсангиз-чи?!» деганимга қарамай, Муҳаммаджон шеър сарлавҳаси остига «Хуршид Давронга» деб ёзиб қўйди.

Бундай ҳолат менинг ҳаётимда олдин ҳам бўлган. Масалан, менинг «Поезддаги воқеа ёки болаликнинг овози» шеъримнинг якуний қисмида Усмон ака (Усмон Азим) таклиф қилган мисралар бор. Усмон аканинг «Паралель чизиқлар» шеърида менинг таклифим билан киритилган бир жумла бор. Шавкат Раҳмоннинг Гарсиа Лоркадан қилган таржималарида менинг айрим таҳрирларим, менинг «Қадрдон қуёш» китобимдаги бир қатор шеърларда Шавкат Раҳмоннинг улуши бор.

Муҳаммад Юсуфнинг «Яхши»си унинг ижодидаги энг ёрқин шеърлардан бири бўлиб қолди. Ҳар гал уни ўқиганда,шеър асосида пайдо бўлган қўшиқни тинглаганимда ҳозир сизга айтиб берган воқеани эслайман ва ҳар гал Яратгандан беғубор юракли шоирга раҳматлар тилайман.

P. S. Мен юқоридаги гапларни 5 йил аввал — 2012 йилнинг апрелида ёзган эдим. Бугун – 2017 йилда  ўша гапларга яна бир гап қўшмасам  бўлмайди.

Куни-кеча Навоий-30 биносидаги китоб дўконига кирган эдим. Дўкондаги китобларни кўздан кечирар эканман, Муҳаммад Юсуфнинг янги нашр этилган китобига кўзим тушди. Китоб сарлавҳасини ўқибоқ, шууримга «Муҳаммаджон тирик бўлганда китобига бундай ном қўймаган бўларди», деган фикр келди. Шеърий тўплам «Бевафо кўп экан дунёда» деб номланган эди. Фақат савдогарларгина, фақат Аҳад Қаюмларгина китобга бундай ном қўяди. Бу бемаъни ном Муҳаммад Юсуфнинг хотирасига, унинг вафодор рафиқасига, садоқатли фарзандларига, қолаверса, унинг кўп сонли мухлисларига нописандликдан бошқа нарса эмас.

Тўғри, бугун Муҳаммад Юсуф номи салкам савдо брендига айланиб қолди. Агар яна бир оз вақт ўтиб «Муҳаммад Юсуф» бренди билан ароқ ёки мусаллас савдога чиқса,  ҳайрон бўлмайман. Савдогарлар замонида яшаётганимиз  учун ҳам ҳайрон бўлмайман.

Шу ерга келганда, бундан 37 йил аввал, миллий қадриятларимиз топталган советлар тузуми замонида ёзган бир шеърим  («Тўмариснинг кўзлари» номли китобимдан) ёдимга келди:

* * *

«Ўзбекистон»ни чек, «Ўзбекистон»ни,
«Ўзбекистон»ни ич, «Ўзбекистон»ни, —
Дея ҳайқирганда йўлакда мастлар,
Мен бир зум йўқотиб қўйдим жаҳонни,
Бармоқлар титради кўксим пайпаслаб…

Наҳот бу Ватанга муҳаббат бўлса,
Ватанпарварлик деб аталса наҳот —
Менга керак эмас бундай муҳаббат,
Бу ёлғон туйғулар юрагимга ёт!

Ўзбекистон номи — онамнинг сути
Қонимга, жонимга бағишлаган куч.
Ўзбекистон номи — бобом ўгити,
Уни тақайверманг, қаер келса дуч.

Ҳали шишаларга қоғозни чаплаб
Битурсиз Навоий, ё Бобур байтин,
Ҳали дастрўмолга босарсиз, тиббий
Нуқтаи назардан, Сино сийратин.

Ҳали шиппакларни атарсиз, балки,
Нодира, Увайсий, Зебинисо деб.
Атарсиз кир ювиш қоришмасини
Кумуш деб, Барчин деб, ёки Зуҳро деб.

…Балки шу сабабдир — кечагина мен
Йиғлаб чиқдим, кириб Ашратхонага*-
Кўзи кўр, қулоғи битган кимсалар
Уни айлантирмиш ахлатхонага.

Балки шу сабабдир: қаранг, Гўри Мир,
Руҳободнинг бузиб расмларини,
Нақшлар ўрнига қалблари есир
Кимсалар битганлар исмларини.

Ўзбекистон номин авайланг,
Дилда
Бу ном қуёш бўлиб чарақлаб турсин,
Боладек югурук қоним томирда
Унинг номин айтиб, ловиллаб юрсин.

Шоирлар номини авайланг ҳар вақт,
Шоирлар — ватаннинг содиқ ўғлони.
Фақат болаларга, боғларга фақат
Ярашар халқ суйган шоирлар номи.

Шу Ватан ўссин деб, кучга тўлсин деб,
Меҳрга тўлдириб дил, кўзингизни,
Ўғилга ном беринг Жалолиддин деб,
Тўмарис деб чорланг сиз қизингизни.

Зеро, бу умиддир келажак кундан,
Зеро, бу юракда туғилган ният —
Ўзбекистон номин авайланг дилда,
Авайла, авайла сен ҳам, шеърият!

1980

* Ишратхона, аслида Ашратхона, яъни ўнта хона – Самарқанддаги ёдгорлик–мақбара.

071

Муҳаммад Юсуф
ЯХШИ
004

Хуршид Давронга

Эй дўстларим,бу дунёда
Ортда қолган из яхши,
Булбули йўқ баҳордан
Қумри тўла куз яхши.
Миннат тўла ҳалводан
Айвондаги муз яхши,
Ўпич кўрган паридан
Сепкил тошган юз яхши,
Ичмасанг ҳам қимиз зўр,
Қучмасанг ҳам қиз яхши.

Эй дўстларим,дунёда
Ортда қолгон ёд яхши,
Тўқлигингда йўқлаган
Қариндошдан ёт яхши,
Ўнта номард дўстингдан
Битта чўлоқ от яхши.

Олисдаги олтиндан
Қучоқдаги гард яхши,
Вафоси йўқ хотиндан
Давоси йўқ дард яхши,
Ғаламис берган ғазнадан
Бурда арпа нон яхши,
Қирқта чала мулладан
Битта мусулмон яхши.

Xurshid Davron
YAXSHI» SHE»RI NRGA MENGA BAG’ISHLANGAN?

   Ushbu she’rning menga bag’ishlanish tarixini aytib berishdan avval, bir-ikki og’iz gap aytgim keldi.

   80-yillarning qaysidir yilida, hozir aniq esimda yo’q, Muhammad Yusuf bir maqolasida taxminan shunday yozgan edi: «Harbiy xizmatdan qaytib kelgan yillarim, bundoq qarasam, she’riyat maydonida Xurshid Davronu Mirza Kenjabek javlon urishyapti. Men ham «Ulardan qayerim kam?» deb maydonga kirdim…»

Oradan yillar o’tib, suhbatlashib o’tirganimizda, gap orasida Muhammad bir paytdagi maqolasini eslab, «O’sha gapdan xafa bo’lmaganmisiz?» — deb so’rab qoldi. O’shanda: «Muhammadjon, xafa bo’ladigan gap aytmagansiz, — degandim, — Bu gapni zavq bilan aytgansiz, o’sha zavqingiz o’lmasin. Qolaversa, bu maydonga mingta Xurshid Davronu mingta Muhammad Yusuf kirganda ham, sig’ib ketadi».

Muhammadjon bilan judayam yaqin edik, desam, aldagan bo’laman. Aniq gap shuki, bir-birimizni hurmat qilardik. Muhammadjon benihoya samimiy va ko’ngli ochiq inson edi. «Yoshlar» telekanali bosh direktori bo’lgan yillarim u «Davr» muharririyatida ishlay boshlagan katta qizini so’rab-surishtirib turardi. Biror bir iltimos yoki himoya maqsadida emas, farzandining kasb mahorati nechog’li ekanini surishtirardi. Ochiq aytishim kerak, shoirning farzandi ham otasiga munosib bo’lishga jon-jahdi bilan intilardi.

007

Muhammadjonning she’rlari xalqimizning ardoqli mulkiga aylandi, uning she’rlari asosida yaratilgan qo’shiqlar to bugun har bir o’zbek xonadonida yangrab turibdi. Uning bevaqt o’limi, «O’lim haq!» desak-da, hali-hanuz yuraklarni iztirobga soladi. Har baloni biladigan ustoz Said Ahmad yozgan edi:»“Muhammad Yusuf tez og’izga tushdi. Biror shoir uningdek tez nom chiqarmagan, nomdor bo’lmagan. Ochig’ini aytsam, Muhammadga ko’z tegdi. Aslini olganda asl shoirlar uzoq yashamaydilar. Ammo ortdan abadiy yashaydigan meros qoldirib ketadilar. U mana shunday o’lmas meros qoldirdi. Muhammad she’r muhlislarining yuragini o’rtab ketdi.

Endi shoirning o’zi yo’q. Ammo Muhammad Yusuf deb atalmish she’riyati bor. Bu she’riyat aslo zavol bilmaydi”.

«Yaxshi» nomli she’rning menga bag’ishlanish tarixiga kelsak, voqea bunday bo’lgan: Kunlardan bir kun bir sabab bilan o’sha paytlarda chiqadigan «Vatan» gazetasi tahririyatiga borib qolgan edim. O’sha yerda Muhammad Yusuf bilan uchrashib qoldim. U bir turkum she’rlarini gazetaga olib kelgan ekan. Suhbatlashib o’tirdik. Keyin Muhammadjon to’satdan: «Xurshid aka, «Lolaqizg’aldoq» she’rimni birinchi bo’lib Erkin A’zam bilan sizga o’qib berganman. O’shanda ko’zingizdan yosh oqqanini ko’rgan edim. Bu balalar (Iqbol Mirzo bilan Nabijon Boqiy demoqchi) nima yozsam, maqtab-maqtab, gazetasiga bosaveradi, siz mana bu she’rlarimni o’qib ko’ring, e’lon qilishimga arziydimi-yo’qmi,» — deb qoldi.

Muhammadjon o’zi yozgan she’rlarning aniq bahosini bilishini anglasam-da, «Yo’q» demay she’rlarni olib o’qiy boshladim. Ajoyib she’rlar edi. Muhammadjonga she’rlarini qaytarar ekanman: » Yaxshi» nomli she’ringizning yakuninini yanayam kuchaytirish mumkin ekan» dedim. «Qani-qani,ayting» — dedi Muhammadjon. O’shanda taklif qilgan tahririm unga juda ma’qul keldi. O’sha joydayoq she’rning yakuniy ikki misrasini o’zgartirdi. «Endi bu she’rni sizga bag’ishlamasam bo’lmaydi» — dedi keyin. «Qo’ysangiz-chi?!» deganimga qaramay, Muhammadjon she’r sarlavhasi ostiga «Xurshid Davronga» deb yozib qo’ydi.

Bunday holat mening hayotimda oldin ham bo’lgan. Masalan, mening «Poyezddagi voqea yoki bolalikning ovozi» she’rimning yakuniy qismida Usmon aka (Usmon Azim) taklif qilgan misralar bor. Usmon akaning «Paralelь chiziqlar» she’rida mening taklifim bilan kiritilgan bir jumla bor. Shavkat Rahmonning Garsia Lorkadan qilgan tarjimalarida mening ayrim tahrirlarim, mening «Qadrdon quyosh» kitobimdagi bir qator she’rlarda Shavkat Rahmonning ulushi bor.

Muhammad Yusufning «Yaxshi»si uning ijodidagi eng yorqin she’rlardan biri bo’lib qoldi. Har gal uni o’qiganda,she’r asosida paydo bo’lgan qo’shiqni tinglaganimda hozir sizga aytib bergan voqeani eslayman va har gal Yaratgandan beg’ubor yurakli shoirga rahmatlar tilayman.

P. S. Men yuqoridagi gaplarni 5 yil avval — 2012 yilning aprelida yozgan edim. Bugun – 2017 yilda  o‘sha gaplarga yana bir gap qo‘shmasam bo‘lmaydi.

Kuni-kecha Navoiy-30 binosidagi kitob do‘koniga kirgan edim. Do‘kondagi kitoblarni ko‘zdan kechirar ekanman, Muhammad Yusufning yangi nashr etilgan  kitobiga ko‘zim tushdi. Kitob sarlavhasini o‘qiboq, shuurimga “Muhammad tirik bo‘lganda kitobiga bunday nom qo‘ymagan bo‘lardi”, degan fikr keldi. She’riy to‘plam “Bevafo ko‘p ekan dunyoda” deb nomlangan edi. Faqat savdogarlargina, faqat Ahad Qayumlargina kitobga bunday nom qo‘yadi. Bu bema’ni nom Muhammad Yusufning xotirasiga, uning vafodor rafiqasiga, sadoqatli farzandlariga, qolaversa, uning ko‘p sonli muxlislariga nopisandlikdan boshqa narsa emas.

To‘g‘ri, bugun Muhammad Yusuf nomi salkam savdo brendiga aylanib qoldi. Agar yana bir oz vaqt o‘tib “Muhammad Yusuf” brendi bilan aroq yoki musallas savdoga chiqsa, hayron bo‘lmayman. Savdogarlar zamonida yashayotganimiz uchun ham hayron bo‘lmayman.

Shu yerga kelganda, bundan 37 yil avval, milliy qadriyatlarimiz toptalgan sovetlar tuzumi zamonida yozgan bir she’rim («To’marisning ko’zlari» nomli ktobimdan) yodimga keldi:

* * *

«O‘zbekiston»ni chek, «O‘zbekiston»ni,
«O‘zbekiston»ni ich, «O‘zbekiston»ni, —
Deya hayqirganda yo‘lakda mastlar,
Men bir zum yo‘qotib qo‘ydim jahonni,
Barmoqlar titradi ko‘ksim paypaslab…

Nahot bu Vatanga muhabbat bo‘lsa,
Vatanparvarlik deb atalsa nahot —
Menga kerak emas bunday muhabbat,
Bu yolg‘on tuyg‘ular yuragimga yot!

O‘zbekiston nomi — onamning suti
Qonimga, jonimga bag‘ishlagan kuch.
O‘zbekiston nomi — bobom o‘giti,
Uni taqayvermang, qayer kelsa duch.

Hali shishalarga qog‘ozni chaplab
Bitursiz Navoiy, yo Bobur baytin,
Hali dastro‘molga bosarsiz, tibbiy
Nuqtai nazardan, Sino siyratin.

Hali shippaklarni atarsiz, balki,
Nodira, Uvaysiy, Zebiniso deb.
Atarsiz kir yuvish qorishmasini
Kumush deb, Barchin deb, yoki Zuhro deb.

…Balki shu sababdir — kechagina men
Yig‘lab chiqdim, kirib Ashratxonaga*-
Ko‘zi ko‘r, qulog‘i bitgan kimsalar
Uni aylantirmish axlatxonaga.

Balki shu sababdir: qarang, Go‘ri Mir,
Ruhobodning buzib rasmlarini,
Naqshlar o‘rniga qalblari yesir
Kimsalar bitganlar ismlarini.

O‘zbekiston nomin avaylang,
Dilda
Bu nom quyosh bo‘lib charaqlab tursin,
Boladek yuguruk qonim tomirda
Uning nomin aytib, lovillab yursin.

Shoirlar nomini avaylang har vaqt,
Shoirlar — vatanning sodiq o‘g‘loni.
Faqat bolalarga, bog‘larga faqat
Yarashar xalq suygan shoirlar nomi.

Shu Vatan o‘ssin deb, kuchga to‘lsin deb,
Mehrga to‘ldirib dil, ko‘zingizni,
O‘g‘ilga nom bering Jaloliddin deb,
To‘maris deb chorlang siz qizingizni.

Zero, bu umiddir kelajak kundan,
Zero, bu yurakda tug‘ilgan niyat —
O‘zbekiston nomin avaylang dilda,
Avayla, avayla sen ham, she’riyat!

1980

* Ishratxona, aslida Ashratxona, ya’ni o‘nta xona – Samarqanddagi yodgorlik–maqbara.

071

Muhammad Yusuf
YAXSHI
004

Xurshid Davronga

Ey do’stlarim,bu dunyoda
Ortda qolgan iz yaxshi,
Bulbuli yo’q bahordan
Qumri to’la kuz yaxshi.
Minnat to’la halvodan
Ayvondagi muz yaxshi,
O’pich ko’rgan paridan
Sepkil toshgan yuz yaxshi,
Ichmasang ham qimiz zo’r,
Quchmasang ham qiz yaxshi.

Ey do’stlarim,dunyoda
Ortda qolgon yod yaxshi,
To’qligingda yo’qlagan
Qarindoshdan yot yaxshi,
O’nta nomard do’stingdan
Bitta cho’loq ot yaxshi.

Olisdagi oltindan
Quchoqdagi gard yaxshi,
Vafosi yo’q xotindan
Davosi yo’q dard yaxshi,
G’alamis bergan g’aznadan
Burda arpa non yaxshi,
Qirqta chala mulladan
Bitta musulmon yaxshi.

041

(Tashriflar: umumiy 11 050, bugungi 1)

1 izoh

  1. «Yaxshi» she’rining yaratilish tarixi juda yoqdi. Shunday hayotiy yodnomalarni kutib qolaman. Rahmat, Alloh rozi bo‘lsin.

Izoh qoldiring